Köszönjük! Thank you!, Danke!, Merci!, Falemnderit!, Dziękuję!, D’akujem!, Gracias!, Cпасибо! avagy SCI- tábor a Sztrilich Pál Cserkészparkban

Miután felvettük a kapcsolatot decemberben az Útilapu Hálózattal, és egy gyors tavaszi helyszíni szemlén megmutattuk a helyszínt és az elvégzendő munkákat, minden akadály elhárult az önkéntestábor elől. Már csak az résztvavők hiányoztak, ám július közepére meg volt a 9 önkéntes és a 2 táborvezető, valamint egy táborvezető-asszisztens.

Az önkéntesek 6 országból jelentkeztek hozzánk: Ira és Idi Albániából, Marysa és Marcin Lengyelországból, Loretto és Pablo Spanyolországból, Tatjana Oroszországból, Selina Francia- /Németországból, Réka Magyarországról, Martin Szlovákiából és végül de nem utolsó sorban a két táborvezető Réka és Eszter szintén Magyarországról. Két nagyobb projektet tűztünk ki magunk elé, a kápolna újra festése, környezetének megtisztítása, a másik pedig a gondnoki épület melletti raktár rendbetétele.

Július 30.-án, hétfőn érkezetek meg az önkéntesek a Sztrilich Pál Cserkészparkba. Miután lerakták a holmijukat és elhelyezkedtek, az alapszabályok és a park házirendjének ismertetése következett, valamint az SCI (Service Civil International) történetét és célkitűzéseit hallgattuk meg. Ezen a napon nem kezdtünk neki a munkának, helyette ismerkedős játékokat játszottunk és mindenkinek mindenkivel kellett legalább 5 percen át „randizni” !

Kedden aztán nekiláttunk a kápolna megszépítéséhez. Csiszolás, lenolaj, ecset, ökörködés, festék, betongerendák- körülbelül ezekkel, a szavakkal lehetne leírni tömören a tevékenységünket. Szépen haladtunk hisz minden nap 6 órát dolgozt

unk, mely természetesen meg lett szakítva egy ebédszünettel és -a Dél- európai vendégmunkások komfortérzete fokozása végett – egy Siesta-val.

 

Esténkén minden országról hallhattunk egy kisebb bemutatkozást, vagy éppen a belga cserkészlányokkal játszottunk, de volt hogy a magyar Underground popkultúrába vezettük be az önkénteseket, és elmentünk velük PASO koncertre a ZP-be! Gyakorlatilag péntekre be is fejeztük a kápolnát (a különbség a mellékelt fotókon látható), így mindenki nyugodt szívvel, és egy kis fáradsággal vegyes izgalommal tekintett a hétvége elé, amikor is megmutattuk, hogy Budapest miért is olyan csodás. Szombaton együtt mozogtunk, míg vasárnap mindenki ízlése szerint mehetett a Gellért fürdőbe, a Palatinusz strandra, vagy éppen a Citadellára. Vasárnap este mindenki megérkezett és hétfőn (újult erővel) ugrottunk neki a ránk leselkedő feladatnak. Egy konténert megtöltöttünk szeméttel és sokkal átláthatóbbá tettük a raktárakat.

A sport sem maradhatott ki az életünkből, egy kölni cserkészcsapat fiaival szinte minden második nap fociztunk, vagy éppen zizinyót tartottunk a Felfedező-tábor résztvevőinek.
A második hét csütörtök és pénteki napjai meglátogatott minket egy pár fiatal a „Peace Caravan” (az SCI saját, nemzetközi programja)- elnevezésű program keretein belül. Előadásokat hallgattunk, játszottunk és beszélgettünk a békéről és annak fontosságáról.

Summa summarum; fergeteges két hetet töltöttünk együtt az önkéntesekkel. Mind a Cserkészpark, mind az Útilapu Hálózat meg volt elégedve velük és az elvégzett munkával.


Ezúton is nagyon köszönjük nektek, hogy itt voltatok nálunk és segítettetek szebbé változtatni a Sztrilich Pál Cserkészparkot. Köszönjük az Útilapu Hálózatnak különösen Rékának és Esztinek, hogy lehetővé tette és levezette a tábort!